2011. szeptember 26., hétfő

Kennitala, avagy lenni vagy nemlenni...

... lehetne a kérdésünk, csak az a gond, hogy meglehetősen fölösleges megkérdezni, mert a válasz igen egyértelmű. Ha nem rendelkezik vele az ember akkor egyszerűen nem létezik, ugyanis a kennitala az izlandi személyi szám és még vásárolni is csak nehézkesen tud az ember lánya nélküle. Az élet elsődleges feltétele a szigeten, és ami igazán vicces, hogy a dolog teljesen nyilvános. A következő lépéseket követve bármelyik izlandi lakos személyi adatait (beleértve jelenleg e sorok éterbe lövőjét is) könnyedén felhasználhatjuk bármire: Beírunk az izlandi nemzeti bank oldalára egy nevet, mondjuk Jón Sigurðarsson ( minden 6 embert így hívnak) és azonnal megtudjuk a személyi számát, a születési helyét, idejét, a lakcímét és talán még azt is hogy milyen anyajegyei vannak, valamint milyen az emésztése. Írónknak, ez nem jelent túl nagy problémát,figyelembe véve, hogy nem igazán rendelkezik ingó illetve ingatlan vagyonnal erre felé, ám jót mulatott mikor egy kedves svájci cimborája kipirult arccal és igen hevesen protestált a nyilvánosság ellen. Mindezen információk fényében arra jutottam, hogy Svájc távolabb van Magyarországtól mint Izland. :)

2011. szeptember 9., péntek

Második felvonás

1. szín: Reykjavík, Gamli Garður kollégium, 103-as szoba
Szereplők: Misi, a laptop és egy 20-as éveit taposó Magyarországról idetévedt diák.
Noémi (monológ) 
   Akkor kezdjük ott ahol abbahagytuk. Vagyis majdnem ott. Ismét Izland, de már nem a meseszép vidéki élet és a tehenészkedés, hanem város, sőt főváros és egyetem. Nem ugyanaz a romantikája a dolognak, de a haszna reméljük nagyobb lesz. 
Rengeteg órám van és egyet kivéve mind érdekes és izgalmas. Ha nem vigyázok megeshet, hogy tényleg megtanulok izlandiul és megváltom a világot. :) Na jó  a világnak azt a hányadát aki magyar és érdekli az izlandi nyelv, kultúra és irodalom. 
Kezdetnek ennyi pont elég is lesz, mert nem vagyok épp egy dán herceg hogy hosszan és értelmesen monologizáljak, no meg  süt a nap és itt az ideje, hogy begyűjtsem az utolsó sugarakat.
Mozgalmas hétvégét kívánok a kedves olvasónak!