Kennitala, avagy lenni vagy nemlenni...

... lehetne a kérdésünk, csak az a gond, hogy meglehetősen fölösleges megkérdezni, mert a válasz igen egyértelmű. Ha nem rendelkezik vele az ember akkor egyszerűen nem létezik, ugyanis a kennitala az izlandi személyi szám és még vásárolni is csak nehézkesen tud az ember lánya nélküle. Az élet elsődleges feltétele a szigeten, és ami igazán vicces, hogy a dolog teljesen nyilvános. A következő lépéseket követve bármelyik izlandi lakos személyi adatait (beleértve jelenleg e sorok éterbe lövőjét is) könnyedén felhasználhatjuk bármire: Beírunk az izlandi nemzeti bank oldalára egy nevet, mondjuk Jón Sigurðarsson ( minden 6 embert így hívnak) és azonnal megtudjuk a személyi számát, a születési helyét, idejét, a lakcímét és talán még azt is hogy milyen anyajegyei vannak, valamint milyen az emésztése. Írónknak, ez nem jelent túl nagy problémát,figyelembe véve, hogy nem igazán rendelkezik ingó illetve ingatlan vagyonnal erre felé, ám jót mulatott mikor egy kedves svájci cimborája kipirult arccal és igen hevesen protestált a nyilvánosság ellen. Mindezen információk fényében arra jutottam, hogy Svájc távolabb van Magyarországtól mint Izland. :)

Második felvonás

1. szín: Reykjavík, Gamli Garður kollégium, 103-as szoba

Szereplők: Misi, a laptop és egy 20-as éveit taposó Magyarországról idetévedt diák.

Noémi (monológ) 

   Akkor kezdjük ott ahol abbahagytuk. Vagyis majdnem ott. Ismét Izland, de már nem a meseszép vidéki élet és a tehenészkedés, hanem város, sőt főváros és egyetem. Nem ugyanaz a romantikája a dolognak, de a haszna reméljük nagyobb lesz. 

Rengeteg órám van és egyet kivéve mind érdekes és izgalmas. Ha nem vigyázok megeshet, hogy tényleg megtanulok izlandiul és megváltom a világot. :) Na jó  a világnak azt a hányadát aki magyar és érdekli az izlandi nyelv, kultúra és irodalom. 

Kezdetnek ennyi pont elég is lesz, mert nem vagyok épp egy dán herceg hogy hosszan és értelmesen monologizáljak, no meg  süt a nap és itt az ideje, hogy begyűjtsem az utolsó sugarakat.

Mozgalmas hétvégét kívánok a kedves olvasónak!

A tetszhalott életrekél és a nagy bikamészárlásról mesél...

Meg sem próbálom  összefoglalni az utobbi néhány hetemet, de mesélek kicsit a kiemelkedőbb eseményekről.!
Első sorban ezen a fórumon is szeretném dicsóíteni Odin nevét, mert megjavította az internetet, olyannyira hogy már az én gépemen is minden működőképes.
No, de erről ennyit!
Fontosabb, hogy beszémoljak arról, hogy mik is azok a gór hónapok! Izlandon így hívták a téli hónapok egy részét, nagyjából október végétől december közepéig. Ezen időszak lényege, hogy ilyenkor vágják le az összes halálraítélt állatot!
Momármost, ilyen állatokból itt is volt pár, szám szerinit 14 bika és 3 tehén! Mind elhullot és mindből szendvicskérm lett, meg más egyebek, de ez nem is olyan fontos.
Bikát mészárolni nem mindig egyszerű mulatság! Nagyon kalandosan is alakulhat a dolog.
Nem tudom, tudja e a kedves olvasó, hogy milyen is az izlandi címer, de a biztonság kedvéért mellékelten, megtekintheti. Ami nekünk most fontos, hogy egy hatalmas fekete bika is díszíti, mivel ő Izland egyik védőszelleme, és értem is hogy miért. Ezek az állatok nehezen halnak!

Egy kísértetiesen hasonló bika legyilkolásához 6 ember, egy traktor, egy kés,  4 lövés a fejbe (és egy random máshová) 2 autó és egy kvad kellett!A többit a tisztelt olvasó fantáziájára bízom!

Kik is a tündérek valójában?

 Nemrégiben elutaztam pár napra és még mindig nem sikerült kipihennem fáradalmaimat, de  nem hagyhatom a reggeli kávéja mellet szösszeneteimet olvasó cimborákat hetekik csak kávézni!
Tehát ma egy gyerekadag történet, de  talán a kávé mellé elég lesz!
A lények az hogy az izlandi folklór sem kevéssé izgalmas mint bármelyik másik nép folklórja, sőt nekem még sokkal izgalmasabb.
Sokszor igen félelmetes, főleg, ha hatalmas szél tombol odakint (általában ez a helyzet) és mindig azt halucinálja a fantáziatúlműködésben szenvedő hazátok lánya, hogy farkasok üvöltenek és néha nekimennek a ház oldalának.
Sokszor annyira ötletes és logikus, vagy éppen ellentmondásos.
Az utóbbi csoportba tartozik  a tündérek eredetét magyarázó apró szövegecske.
Nem éppen pogány forrásból táplálkozik, de  még így is jó!

Ádám és Éva sok szép és egészséges gyermeknek adott életett az Atya Isten örömére és dicsőségére. Történt egy napon, valamikor igen régen, hogy a Teremtő meglátogatta az első emberpárt, mert örömet lelt a gyerekek zsivalyában és a család melegében.
Boldogan köszöntötték és megmutatték neki a házat, bár Éva nagyon megijedt amikor meglátta az Istent a házukban, mert nem tudta, hogy meglátogatja őket és nem tette rendbe az összes  gyereket azt pedig nem szerette volna, hogy koszosan lássa őket az Úr. Estefelé járt már az idő ezért néhány poronty már tiszta volt és jó illatú. Éva őket odaküldte Istenhez, a többit pedig elrejtette és meghagyta nekik, hogy semmiképp se jöjjenek elő.
Isten persze jól tudta, hogy mi türtént és, nem szerette, ha valamit eltitkoltak előlle, ezért így szólt!
Amit elrejtettetek előllem, legyen láthatatlan minden ember előtt örökre!
Ettől kezdve emberi szem nem láthatta a mosdatlan gyermekeket, és ők dombokban és hegyekben éltek tovább, bár ha  a gyermekek láthatóvá akartak válni néha megtehették.

Tehát most már tudjuk hogy a tündérek a testvéreink, csak mi tisztábbak vagyunk!:)
Egy csipet mesével kívánok nyugodalmas jó éjszakát az olvasónak! Esetleg jóreggelt és friss  kávét!

AURORA BOREALIS, avagy a szellemek tánca

Úgyérzem mindenképpen be kell jelentenem, hogy láttam az északi fényt!!!! Gondolkoztam, hogy hogyan tudnám leírni, hogy milyen élmény volt és arra jutottam, hogy sehogyan, de mivel fényképezni nem tudok túl jól, és nem is adja vissza azt a hangulatot, mégis megpróbálkozom vele, hátha mindenki felkerekedik egyszer , hogy megnézhesse!: )
Néha hűvüs kísértetiesen szép és félelmetes, néha  vidám és barátságos. A csillagos égen végégfutó fénynyalábok mintha a semmiből indulnának és a hegyekben megpihenve tovább futnának a semmibe.
Néha olyan mintha  hatalmas dobok lüktetnének odafenn, és ezernyi sámán révülne, hogy egy másik alakot öltve harcbaszállhasson népe védelmében, néha pedig mintha lágy fuvolaszó hallatszana és hatalmas gömbölydeden áramvonalas pálciakaemberek balettoznának, majd minden eltűnik és teljesen új formát ölt az égbolt!
A creek a szellemek táncának hívják, és minden népnek akik  ismerik rengetek hiedelme fűződik hozzá. Aki már látta valaha, tudja miért van ez így!
Néhány évvel ezelőtt ki kellett töltenem egy paró kérdőívet arról, hogy volt e valaha istenélményem. Akkoriban nem volt a válaszom! Most már nem tudom, de biztos vagyok benne, még  úgy is hogy ismerem az északi fény tudományos magyarázatát, hogy ez misztérium tremendum!

Ötórai tea Óðinnal, vacsora Þórral!

No jó négykor volt és kávé, de most nem ez a lényeg! Óðin jól tartja magát korához képest, nem is tűnik fel hogy az egyik szeme inplant, igen nagydarab és manapság mint programozó keresi kenyerét. Þór, nem éppen fiatal és sokkal kisebb mint ami elvárható lenne és mostanában halászattal és vadászattal üti el az idejét.
Mindketten igen barátságosak  és elégedettek is voltak, mivel érkezésük előtt levágtunk 5 birkát, amiből nekik is jutott bőven, hálából az öreg Álcás eleresztette az internetet és ráparancsolt , hogy ne nagyon próbálkozzon itt hatalomra jutni, mert Izlandon még mindig Ő a főnők.
Ilyen tiszteletre méltó ászokkal étkezni sem sok mindenkinek adatik meg! Na jó néhányaknak persze igen, itt izland teljes lakosságára célzok mivel igen sokukat kereszteltek  (jól látja a tisztes olvasó) eképpen.

HÁt kinek van isteni dolga ha nem nekem?

bless

Adasszunet

Hatalmas vihar sodorta magaval az internetet penteken! Most a szomszedban ulök es örulok hogy itt van, am gyokketto sebesseggel mukodik ezert es hogy ne kapjak idegösszeroppanast csak bejelnetem, hogy Þor es Oðin közös erovel elfogtak a vilaghalot es bizonytalan ideig fogvatartjak!
Igyekszem megbekiteni oket, hatha sikerul!
Az internet legyen veletek ha mar velem nincs!